Aznap este a Palms-ban voltunk. A társaságban -amellyel akkor éjjel együtt szórakoztam-, már mindenki rendesen ittas állapotban volt és ücsörgött csak, mintha ez lenne az utolsó órájuk az életükből. Mellettem ült Jessica, aki nem mellesleg a Runway tavaszi modellje és elképesztően csinos nő; mellette pedig egy barátnője nevetgélt -valószínűleg a nemrég felszippantott kokain hatása miatt-, és jól láthatóan a vele szemben ülő Baker meredő farkát cirógatta az asztal alatt, finom krokodilbőr Prada márkájú cipőből kibújtatott lábaival. Baker ezt nagyon élvezte, állandóan kacsintott a csajra és adagolta neki a további csíkokat. Különösen azóta volt ilyen kedves vele, amióta a lány elárulta neki, hogy régebben szerepelt már pornófilmben. Persze a mellettem ülő Jessica sem volt szégyellős, ha farokszorongatásról volt szó, ugyanis akkor este bizton állíthatom, hogy ő többször nyúlt bele a nadrágomba és fogta meg a tökömet, mint én saját magam. Pedig nekem annyi előnyöm még volt is, hogy a sajátom a szerv. Egy óra felületes nevetgélés után Baker, a pornós lány és a többi asztalnál ülő arctalan jóképű férfi meg csinos nő, elhagyták a szórakozóhelyet és egyedül hagytak Jessica-val, akivel addigra már sikerült pár szót váltanom, így nem volt annyira kínos a szituáció. Beszélgettünk filmekről, politikáról, szexről és minden egyébről, amiről a magunkfajta fiatal, gazdag és vélhetően kozmopolita egyének beszélni szoktak. Természetesen róla közben ki is derült, hogy nem az esze miatt vették fel a Runway-hez, mivel az egyetlen téma, amiben újat tudott mondani az a szex volt csak. Persze nem is számítottam másra tőle. Modell volt az istenért is! A modellek pedig ostobák...
Hajnal felé járhatott az idő, amikor már egészen megkívántam Jessica testét, látni akartam, hogy milyen amikor térdel előttem és én közben utasítom, hogy ne fogja meg kézzel, csak szájjal és még azt is látni akartam, ahogyan a meredő farkam egyre feljebb és feljebb csúszik a lucskos puncijában. Szinte érezni akartam a vékony hasán keresztül a merev szerszámomat, amint kőkeményen ki-be jár és dörzsöli belülről a hasfalát. Keményen meg akartam baszni, ez az igazság. (...) Ekkor jött az, amire egyáltalán nem számítottam... A szórakozóhely megbízott DJ-je felkeverte Ray Charles-tól a Hit The Road Jack című számot, amikor is Jessica a következőket mondta nekem játszi könnyedséggel, értelmes arcot vágva, mintha valami igazán impozáns dolgot közölne:
- Nagyon bírom ezt a Ray Charles-t, igazán, tényleg nagyon bírom. Kár, hogy már nem ad ki új számokat. -mondta ezt úgy, mintha előtört volna belőle a hatalmas zenemogul és közben még professzionálisan el is nézett a másik irányba, ezzel is bizonyítva, hogy teljes magabiztossággal jelentette ki az előbbi mondatait.
-Mert... mert... már meghalt! -mondtam neki ledöbbenten és kicsit talán szemrehányóan is, majd az asztalra dobtam 300 dollárt és leléptem. Egyszerűen nem bírom a hülye tyúkokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése