2010. július 5., hétfő

no. 18 - egy hónap tökéles csöndje

rég gondolkozok mit kéne írni.. gondoltam a nőkre, de azokat mindig lekapják, 'szal ugrott a téma.. gondoltam akkor picit átvihetnénk művészeti irányba, de azokat is örömmel továbbították volna a censored mappába [pedig lett volna hozzá bőven anyag, plusz ötlet is...]

de meggondoltam magam.

hiszek az álmokban. hiszem, hogy minden éjjel megálmodjuk azt, ami van, volt és lehet. hiszek továbbá abban, hogy bári is történjen az álmainkban, az semmiben sem különböztethető meg attól, ami az ébrenlétünk során történik velünk, és semmivel sem lényegtelenebb annál. hiszem, hogy az álmok állnak legközelebb az időutázáshoz.. hiszem, hogy álmainkban képesek vagyunk ellátogatni a múltunkba, jelenünkbe, jövőnkbe.. szerintem már láttam életemnek azt a felét, ami még nem játszódott le.
viszont nem hiszek a véletlenekben, a balesetekben, az egybeesésekben. hiszem, hogy a dolgok, amelyeket kimondok, amelyekre gondolok, meg fogják változtatni a körülöttem lévő világot, és olyan eseményekben tünnek fel, amit véletleneknek tünnek. hiszem, hogy az életem olyan fontos, hogy hatást gyakorol mások életére is, és, hogy más is hatást gyakorol az enyémre, így tovább. hiszem, hogy Isten én vagyok, hogy mindenki a saját istene..

szombaton diszkóban voltunk. nem szokásom diszkóba járni, nem az én stílusom, plusz valami mindig kibaszott cefetül sűl el. most se volt másképp. valami utolsó szakadt liba egész éjjel járkált utánam, azt hitte, hogy leszophat vagy nem tudom. valószinűleg nem volt tudatában annak, hogy alapvetőleg vállogatósabb vagyok ahoz, hogy csak úgy letoljam azt, amit lekell. 
nem bírtam tovább, lehúztam az utolsó korty kalinkát, magam mögött hagytam a csajt, mint az évtizedeket, és leintettem egy taxit. a sofőr egy asszonyverő fasz volt, nagy, barna bajusszal meg zsíros hajjal. beszélni próbált..
- "láttad a majmok bolygóját? hát nem olyan az egész? sok részeg picsa, a kis buzik meg legyeskednek körülöttük.."
megkérdeztem, hogy mi a faszról beszél, erre meg felszólított, hogy nézzek már körül.
- "fantasztikus." - mondtam megvetően, mire megkérdezte, hogy buzi vagyok-e vagy ilyesmi.
nem tudom mit válaszoltam pontosan, de a "kurva anyád", "baszódj meg", vagy az, hogy "kapd be a faszom" valószinűleg benne volt a válaszomban, mert megfogta a pólómat, aztán a hátammal nyitotta ki az ajtót és az aszfalton landoltam. fasz este volt. imádok diszkóba járni.

hazafele ez a két sor járt a fejemben, sőt, még néha rákezdi most is..

"well, i hope we're not too messianic, or a trifle too satanic"

más...
azthiszem, hogy megtanultam valamit. sikerült valami, amiért rég óta küszködtem, szoptam a f*szt, vért izzadtam. 

mindenki, és minden, ami és aki megpróbálta megakadályozni e dolog létrejöttét, csak annyit ért el, hogy még erősebb, még szilárdabb, még energikusabb dolog jött létre, én pedig nagyobbnak éreztem magam. nagyobbnak mindentől, és mindenkitől akit idáig bálványoztam, mindenkinél aki keresztbe tett nekem. aki akadályozott, vagy hátráltatott; nagyobb voltam annál, hogy hátbaszúrásokkal foglalkozzak.. bizonyos embereknek még sajátmaguknál is nagyobb voltam.

és most már ez megy a fejemben..

"the nightmares of hell, i'm dreaming about heaven in them,
praying that i could make the cut.
twenty four hours, sixty years, more than seven hundred days,
just say i love you babe"