2010. augusztus 17., kedd
2010. augusztus 9., hétfő
no. 20 - it wasn't forbidden
Nem rég találkoztam vele.
ahogy beléptünk abba a piszok helybe Stacy-ből - hívjuk most így - folyamatosan dőltek a megjegyzések. "na, mi'csinálunk később? kimegyünk valahova? mit iszunk? tudod, hogy szoktam sztriptízelni? hű, olyan jó most itt veled...". egy egész könyvnyi "kurva vagyok, szűz vagyok" dumát ismert; valamennyi bassz-meg kifejezést az arcára tudta venni; előszedte az összes csábító trükkjét. Stacy rögtön rátette a kezét a combomra, majd elkezdte azzal a megszokott sejtelemes mozdulatokkal húzni fel a kacsóját az ágyékom felé - nekem meg felállt a farkam valszeg' mindenképpen ez történt volna, mivel varázslatos volt az ujjbegyei érintése. aztán kicsit később elindultunk a másik helyre, ide már jött az egyik barátnője is. a bige senkivel se akart beszélni, nem is nézett ki olyan kurva jól, mint Stacy, és az se segített rajta, hogy sárga ruhát viselt. így is egyből szembeötlött, hogy közel sem olyan mutatós, mint Stacy. talán pont barátságból, szolidaritásból vette fel éppen azt a ruhát, hgy egy kicsit topítsa megjelenését.
aztán beültünk Stacyvel két másik pasi közé, ismertem mindkettőt. sikerült valahogy a pulóverem az ölébe vennie, így berántotta a kezem a falatnyi ruhája alá, hogy rádobbentsen nincs alul semmi. szóval, ott ültem, az egyik kezem Stacyben, és közben megpróbáltam elmagyarázni a balomon ülő gyereknek, hogyha sárga inget venne fel, amin keresztben van egy fekete cikkvonal, akkor ő voltna Charlie Brown. de olyan részeg voltam, hogy a másik - jobbomon - ülő gyerek szakállát felhőnek láttam, ami az egész helyiséget betakarta. mindenkin ott volt a szakálla. körbenéztem, és Stacyn is ott volt a szakáll, és a ruhája alatt is éreztem a szakállat, és hirtelen a balomon ülő gyerek fején is szőr volt - a szőr, ami a másik gyerek szakállából nőtt. jöttek befele az emberek, ott voltak a nők, akikkel valaha dolgom volt [nem akartam leírni, hogy megbasztam], velük jöttek az aktuális csávóik, mindegyiknek szakálla volt. eléggé kikészültem, és elképzelni se tudtam, hogy hol az ujjam. amikor kihúztam, féltem ránézni vagy megszagolni, mert arra gondoltam, hogy a jó illata van, akkor a többikek megérzik, ha meg esetleg rossz, akkor tönkretenném ezt a tökéletes, kellemes, harmónikus estét. a végén megkerültem a dolgot, ráültem a kezemre.
visszafele megkérdeztem Stacyt, hogy felmegyünk-e hozzánk. azt mondta, várnak rá otthon, majd valami titkos társalgást folyatott az előbbiekben említett csajjal, urdu vagy ó-holland nyelven, vagy jelbeszéddel, vagy hieroglifákkal. amit a nők kódjaival kapcsolatos lingvisztikai élményeim alapján megszerzett tapasztalataimra támaszkodva sikerült megállapítanom, hogy palija van, és ő várja otthon. ezt én fantasztikusnak találtam, még jobban megkívántam Stacyt... a következő jelekből pedig tökéletesen egymásba vágott, hogy dugni akar. felvette a telefont, mintha beszélne valakivel, letette és hozzámszólt. "hát.. talán még se kell annyira sietnem.." az utolsó két szó között idéző pillantással nézett rám, éreztem ahogy felfal. dögös volt, ahogy cirógatta a tincseit, és léptek, amikkel odaállt elém majd belemarkolt a farkamba. már szinte láttam a szemeimmel, ahogy szaggatjuk a falat, éreztem a combja bőrét a derekamon, miközben felalá csúszik rajtam. láttam a két hullámzó testet, és éreztem a lehelletünktől párás levegő elnyomó folytogatását. igen, akartam, hogy ki-be járkáljak benne, és órákon át végigjárjuk az össes létező pózt. érezni akartam, ahogy a saját hüvelyizmával szorítja a farkam, ahogy a meztelen bőre hozzáér az én bőrömhöz. most már egy kicsit józanabbnak éreztem magam, így megszagoltam az ujjamat...
ahogy beléptünk abba a piszok helybe Stacy-ből - hívjuk most így - folyamatosan dőltek a megjegyzések. "na, mi'csinálunk később? kimegyünk valahova? mit iszunk? tudod, hogy szoktam sztriptízelni? hű, olyan jó most itt veled...". egy egész könyvnyi "kurva vagyok, szűz vagyok" dumát ismert; valamennyi bassz-meg kifejezést az arcára tudta venni; előszedte az összes csábító trükkjét. Stacy rögtön rátette a kezét a combomra, majd elkezdte azzal a megszokott sejtelemes mozdulatokkal húzni fel a kacsóját az ágyékom felé - nekem meg felállt a farkam valszeg' mindenképpen ez történt volna, mivel varázslatos volt az ujjbegyei érintése. aztán kicsit később elindultunk a másik helyre, ide már jött az egyik barátnője is. a bige senkivel se akart beszélni, nem is nézett ki olyan kurva jól, mint Stacy, és az se segített rajta, hogy sárga ruhát viselt. így is egyből szembeötlött, hogy közel sem olyan mutatós, mint Stacy. talán pont barátságból, szolidaritásból vette fel éppen azt a ruhát, hgy egy kicsit topítsa megjelenését.
aztán beültünk Stacyvel két másik pasi közé, ismertem mindkettőt. sikerült valahogy a pulóverem az ölébe vennie, így berántotta a kezem a falatnyi ruhája alá, hogy rádobbentsen nincs alul semmi. szóval, ott ültem, az egyik kezem Stacyben, és közben megpróbáltam elmagyarázni a balomon ülő gyereknek, hogyha sárga inget venne fel, amin keresztben van egy fekete cikkvonal, akkor ő voltna Charlie Brown. de olyan részeg voltam, hogy a másik - jobbomon - ülő gyerek szakállát felhőnek láttam, ami az egész helyiséget betakarta. mindenkin ott volt a szakálla. körbenéztem, és Stacyn is ott volt a szakáll, és a ruhája alatt is éreztem a szakállat, és hirtelen a balomon ülő gyerek fején is szőr volt - a szőr, ami a másik gyerek szakállából nőtt. jöttek befele az emberek, ott voltak a nők, akikkel valaha dolgom volt [nem akartam leírni, hogy megbasztam], velük jöttek az aktuális csávóik, mindegyiknek szakálla volt. eléggé kikészültem, és elképzelni se tudtam, hogy hol az ujjam. amikor kihúztam, féltem ránézni vagy megszagolni, mert arra gondoltam, hogy a jó illata van, akkor a többikek megérzik, ha meg esetleg rossz, akkor tönkretenném ezt a tökéletes, kellemes, harmónikus estét. a végén megkerültem a dolgot, ráültem a kezemre.
visszafele megkérdeztem Stacyt, hogy felmegyünk-e hozzánk. azt mondta, várnak rá otthon, majd valami titkos társalgást folyatott az előbbiekben említett csajjal, urdu vagy ó-holland nyelven, vagy jelbeszéddel, vagy hieroglifákkal. amit a nők kódjaival kapcsolatos lingvisztikai élményeim alapján megszerzett tapasztalataimra támaszkodva sikerült megállapítanom, hogy palija van, és ő várja otthon. ezt én fantasztikusnak találtam, még jobban megkívántam Stacyt... a következő jelekből pedig tökéletesen egymásba vágott, hogy dugni akar. felvette a telefont, mintha beszélne valakivel, letette és hozzámszólt. "hát.. talán még se kell annyira sietnem.." az utolsó két szó között idéző pillantással nézett rám, éreztem ahogy felfal. dögös volt, ahogy cirógatta a tincseit, és léptek, amikkel odaállt elém majd belemarkolt a farkamba. már szinte láttam a szemeimmel, ahogy szaggatjuk a falat, éreztem a combja bőrét a derekamon, miközben felalá csúszik rajtam. láttam a két hullámzó testet, és éreztem a lehelletünktől párás levegő elnyomó folytogatását. igen, akartam, hogy ki-be járkáljak benne, és órákon át végigjárjuk az össes létező pózt. érezni akartam, ahogy a saját hüvelyizmával szorítja a farkam, ahogy a meztelen bőre hozzáér az én bőrömhöz. most már egy kicsit józanabbnak éreztem magam, így megszagoltam az ujjamat...
2010. augusztus 8., vasárnap
no. 19 - just smoke and hush
Aznap este a Palms-ban voltunk. A társaságban -amellyel akkor éjjel együtt szórakoztam-, már mindenki rendesen ittas állapotban volt és ücsörgött csak, mintha ez lenne az utolsó órájuk az életükből. Mellettem ült Jessica, aki nem mellesleg a Runway tavaszi modellje és elképesztően csinos nő; mellette pedig egy barátnője nevetgélt -valószínűleg a nemrég felszippantott kokain hatása miatt-, és jól láthatóan a vele szemben ülő Baker meredő farkát cirógatta az asztal alatt, finom krokodilbőr Prada márkájú cipőből kibújtatott lábaival. Baker ezt nagyon élvezte, állandóan kacsintott a csajra és adagolta neki a további csíkokat. Különösen azóta volt ilyen kedves vele, amióta a lány elárulta neki, hogy régebben szerepelt már pornófilmben. Persze a mellettem ülő Jessica sem volt szégyellős, ha farokszorongatásról volt szó, ugyanis akkor este bizton állíthatom, hogy ő többször nyúlt bele a nadrágomba és fogta meg a tökömet, mint én saját magam. Pedig nekem annyi előnyöm még volt is, hogy a sajátom a szerv. Egy óra felületes nevetgélés után Baker, a pornós lány és a többi asztalnál ülő arctalan jóképű férfi meg csinos nő, elhagyták a szórakozóhelyet és egyedül hagytak Jessica-val, akivel addigra már sikerült pár szót váltanom, így nem volt annyira kínos a szituáció. Beszélgettünk filmekről, politikáról, szexről és minden egyébről, amiről a magunkfajta fiatal, gazdag és vélhetően kozmopolita egyének beszélni szoktak. Természetesen róla közben ki is derült, hogy nem az esze miatt vették fel a Runway-hez, mivel az egyetlen téma, amiben újat tudott mondani az a szex volt csak. Persze nem is számítottam másra tőle. Modell volt az istenért is! A modellek pedig ostobák...
Hajnal felé járhatott az idő, amikor már egészen megkívántam Jessica testét, látni akartam, hogy milyen amikor térdel előttem és én közben utasítom, hogy ne fogja meg kézzel, csak szájjal és még azt is látni akartam, ahogyan a meredő farkam egyre feljebb és feljebb csúszik a lucskos puncijában. Szinte érezni akartam a vékony hasán keresztül a merev szerszámomat, amint kőkeményen ki-be jár és dörzsöli belülről a hasfalát. Keményen meg akartam baszni, ez az igazság. (...) Ekkor jött az, amire egyáltalán nem számítottam... A szórakozóhely megbízott DJ-je felkeverte Ray Charles-tól a Hit The Road Jack című számot, amikor is Jessica a következőket mondta nekem játszi könnyedséggel, értelmes arcot vágva, mintha valami igazán impozáns dolgot közölne:
- Nagyon bírom ezt a Ray Charles-t, igazán, tényleg nagyon bírom. Kár, hogy már nem ad ki új számokat. -mondta ezt úgy, mintha előtört volna belőle a hatalmas zenemogul és közben még professzionálisan el is nézett a másik irányba, ezzel is bizonyítva, hogy teljes magabiztossággal jelentette ki az előbbi mondatait.
-Mert... mert... már meghalt! -mondtam neki ledöbbenten és kicsit talán szemrehányóan is, majd az asztalra dobtam 300 dollárt és leléptem. Egyszerűen nem bírom a hülye tyúkokat.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
