2010. augusztus 17., kedd
2010. augusztus 9., hétfő
no. 20 - it wasn't forbidden
Nem rég találkoztam vele.
ahogy beléptünk abba a piszok helybe Stacy-ből - hívjuk most így - folyamatosan dőltek a megjegyzések. "na, mi'csinálunk később? kimegyünk valahova? mit iszunk? tudod, hogy szoktam sztriptízelni? hű, olyan jó most itt veled...". egy egész könyvnyi "kurva vagyok, szűz vagyok" dumát ismert; valamennyi bassz-meg kifejezést az arcára tudta venni; előszedte az összes csábító trükkjét. Stacy rögtön rátette a kezét a combomra, majd elkezdte azzal a megszokott sejtelemes mozdulatokkal húzni fel a kacsóját az ágyékom felé - nekem meg felállt a farkam valszeg' mindenképpen ez történt volna, mivel varázslatos volt az ujjbegyei érintése. aztán kicsit később elindultunk a másik helyre, ide már jött az egyik barátnője is. a bige senkivel se akart beszélni, nem is nézett ki olyan kurva jól, mint Stacy, és az se segített rajta, hogy sárga ruhát viselt. így is egyből szembeötlött, hogy közel sem olyan mutatós, mint Stacy. talán pont barátságból, szolidaritásból vette fel éppen azt a ruhát, hgy egy kicsit topítsa megjelenését.
aztán beültünk Stacyvel két másik pasi közé, ismertem mindkettőt. sikerült valahogy a pulóverem az ölébe vennie, így berántotta a kezem a falatnyi ruhája alá, hogy rádobbentsen nincs alul semmi. szóval, ott ültem, az egyik kezem Stacyben, és közben megpróbáltam elmagyarázni a balomon ülő gyereknek, hogyha sárga inget venne fel, amin keresztben van egy fekete cikkvonal, akkor ő voltna Charlie Brown. de olyan részeg voltam, hogy a másik - jobbomon - ülő gyerek szakállát felhőnek láttam, ami az egész helyiséget betakarta. mindenkin ott volt a szakálla. körbenéztem, és Stacyn is ott volt a szakáll, és a ruhája alatt is éreztem a szakállat, és hirtelen a balomon ülő gyerek fején is szőr volt - a szőr, ami a másik gyerek szakállából nőtt. jöttek befele az emberek, ott voltak a nők, akikkel valaha dolgom volt [nem akartam leírni, hogy megbasztam], velük jöttek az aktuális csávóik, mindegyiknek szakálla volt. eléggé kikészültem, és elképzelni se tudtam, hogy hol az ujjam. amikor kihúztam, féltem ránézni vagy megszagolni, mert arra gondoltam, hogy a jó illata van, akkor a többikek megérzik, ha meg esetleg rossz, akkor tönkretenném ezt a tökéletes, kellemes, harmónikus estét. a végén megkerültem a dolgot, ráültem a kezemre.
visszafele megkérdeztem Stacyt, hogy felmegyünk-e hozzánk. azt mondta, várnak rá otthon, majd valami titkos társalgást folyatott az előbbiekben említett csajjal, urdu vagy ó-holland nyelven, vagy jelbeszéddel, vagy hieroglifákkal. amit a nők kódjaival kapcsolatos lingvisztikai élményeim alapján megszerzett tapasztalataimra támaszkodva sikerült megállapítanom, hogy palija van, és ő várja otthon. ezt én fantasztikusnak találtam, még jobban megkívántam Stacyt... a következő jelekből pedig tökéletesen egymásba vágott, hogy dugni akar. felvette a telefont, mintha beszélne valakivel, letette és hozzámszólt. "hát.. talán még se kell annyira sietnem.." az utolsó két szó között idéző pillantással nézett rám, éreztem ahogy felfal. dögös volt, ahogy cirógatta a tincseit, és léptek, amikkel odaállt elém majd belemarkolt a farkamba. már szinte láttam a szemeimmel, ahogy szaggatjuk a falat, éreztem a combja bőrét a derekamon, miközben felalá csúszik rajtam. láttam a két hullámzó testet, és éreztem a lehelletünktől párás levegő elnyomó folytogatását. igen, akartam, hogy ki-be járkáljak benne, és órákon át végigjárjuk az össes létező pózt. érezni akartam, ahogy a saját hüvelyizmával szorítja a farkam, ahogy a meztelen bőre hozzáér az én bőrömhöz. most már egy kicsit józanabbnak éreztem magam, így megszagoltam az ujjamat...
ahogy beléptünk abba a piszok helybe Stacy-ből - hívjuk most így - folyamatosan dőltek a megjegyzések. "na, mi'csinálunk később? kimegyünk valahova? mit iszunk? tudod, hogy szoktam sztriptízelni? hű, olyan jó most itt veled...". egy egész könyvnyi "kurva vagyok, szűz vagyok" dumát ismert; valamennyi bassz-meg kifejezést az arcára tudta venni; előszedte az összes csábító trükkjét. Stacy rögtön rátette a kezét a combomra, majd elkezdte azzal a megszokott sejtelemes mozdulatokkal húzni fel a kacsóját az ágyékom felé - nekem meg felállt a farkam valszeg' mindenképpen ez történt volna, mivel varázslatos volt az ujjbegyei érintése. aztán kicsit később elindultunk a másik helyre, ide már jött az egyik barátnője is. a bige senkivel se akart beszélni, nem is nézett ki olyan kurva jól, mint Stacy, és az se segített rajta, hogy sárga ruhát viselt. így is egyből szembeötlött, hogy közel sem olyan mutatós, mint Stacy. talán pont barátságból, szolidaritásból vette fel éppen azt a ruhát, hgy egy kicsit topítsa megjelenését.
aztán beültünk Stacyvel két másik pasi közé, ismertem mindkettőt. sikerült valahogy a pulóverem az ölébe vennie, így berántotta a kezem a falatnyi ruhája alá, hogy rádobbentsen nincs alul semmi. szóval, ott ültem, az egyik kezem Stacyben, és közben megpróbáltam elmagyarázni a balomon ülő gyereknek, hogyha sárga inget venne fel, amin keresztben van egy fekete cikkvonal, akkor ő voltna Charlie Brown. de olyan részeg voltam, hogy a másik - jobbomon - ülő gyerek szakállát felhőnek láttam, ami az egész helyiséget betakarta. mindenkin ott volt a szakálla. körbenéztem, és Stacyn is ott volt a szakáll, és a ruhája alatt is éreztem a szakállat, és hirtelen a balomon ülő gyerek fején is szőr volt - a szőr, ami a másik gyerek szakállából nőtt. jöttek befele az emberek, ott voltak a nők, akikkel valaha dolgom volt [nem akartam leírni, hogy megbasztam], velük jöttek az aktuális csávóik, mindegyiknek szakálla volt. eléggé kikészültem, és elképzelni se tudtam, hogy hol az ujjam. amikor kihúztam, féltem ránézni vagy megszagolni, mert arra gondoltam, hogy a jó illata van, akkor a többikek megérzik, ha meg esetleg rossz, akkor tönkretenném ezt a tökéletes, kellemes, harmónikus estét. a végén megkerültem a dolgot, ráültem a kezemre.
visszafele megkérdeztem Stacyt, hogy felmegyünk-e hozzánk. azt mondta, várnak rá otthon, majd valami titkos társalgást folyatott az előbbiekben említett csajjal, urdu vagy ó-holland nyelven, vagy jelbeszéddel, vagy hieroglifákkal. amit a nők kódjaival kapcsolatos lingvisztikai élményeim alapján megszerzett tapasztalataimra támaszkodva sikerült megállapítanom, hogy palija van, és ő várja otthon. ezt én fantasztikusnak találtam, még jobban megkívántam Stacyt... a következő jelekből pedig tökéletesen egymásba vágott, hogy dugni akar. felvette a telefont, mintha beszélne valakivel, letette és hozzámszólt. "hát.. talán még se kell annyira sietnem.." az utolsó két szó között idéző pillantással nézett rám, éreztem ahogy felfal. dögös volt, ahogy cirógatta a tincseit, és léptek, amikkel odaállt elém majd belemarkolt a farkamba. már szinte láttam a szemeimmel, ahogy szaggatjuk a falat, éreztem a combja bőrét a derekamon, miközben felalá csúszik rajtam. láttam a két hullámzó testet, és éreztem a lehelletünktől párás levegő elnyomó folytogatását. igen, akartam, hogy ki-be járkáljak benne, és órákon át végigjárjuk az össes létező pózt. érezni akartam, ahogy a saját hüvelyizmával szorítja a farkam, ahogy a meztelen bőre hozzáér az én bőrömhöz. most már egy kicsit józanabbnak éreztem magam, így megszagoltam az ujjamat...
2010. augusztus 8., vasárnap
no. 19 - just smoke and hush
Aznap este a Palms-ban voltunk. A társaságban -amellyel akkor éjjel együtt szórakoztam-, már mindenki rendesen ittas állapotban volt és ücsörgött csak, mintha ez lenne az utolsó órájuk az életükből. Mellettem ült Jessica, aki nem mellesleg a Runway tavaszi modellje és elképesztően csinos nő; mellette pedig egy barátnője nevetgélt -valószínűleg a nemrég felszippantott kokain hatása miatt-, és jól láthatóan a vele szemben ülő Baker meredő farkát cirógatta az asztal alatt, finom krokodilbőr Prada márkájú cipőből kibújtatott lábaival. Baker ezt nagyon élvezte, állandóan kacsintott a csajra és adagolta neki a további csíkokat. Különösen azóta volt ilyen kedves vele, amióta a lány elárulta neki, hogy régebben szerepelt már pornófilmben. Persze a mellettem ülő Jessica sem volt szégyellős, ha farokszorongatásról volt szó, ugyanis akkor este bizton állíthatom, hogy ő többször nyúlt bele a nadrágomba és fogta meg a tökömet, mint én saját magam. Pedig nekem annyi előnyöm még volt is, hogy a sajátom a szerv. Egy óra felületes nevetgélés után Baker, a pornós lány és a többi asztalnál ülő arctalan jóképű férfi meg csinos nő, elhagyták a szórakozóhelyet és egyedül hagytak Jessica-val, akivel addigra már sikerült pár szót váltanom, így nem volt annyira kínos a szituáció. Beszélgettünk filmekről, politikáról, szexről és minden egyébről, amiről a magunkfajta fiatal, gazdag és vélhetően kozmopolita egyének beszélni szoktak. Természetesen róla közben ki is derült, hogy nem az esze miatt vették fel a Runway-hez, mivel az egyetlen téma, amiben újat tudott mondani az a szex volt csak. Persze nem is számítottam másra tőle. Modell volt az istenért is! A modellek pedig ostobák...
Hajnal felé járhatott az idő, amikor már egészen megkívántam Jessica testét, látni akartam, hogy milyen amikor térdel előttem és én közben utasítom, hogy ne fogja meg kézzel, csak szájjal és még azt is látni akartam, ahogyan a meredő farkam egyre feljebb és feljebb csúszik a lucskos puncijában. Szinte érezni akartam a vékony hasán keresztül a merev szerszámomat, amint kőkeményen ki-be jár és dörzsöli belülről a hasfalát. Keményen meg akartam baszni, ez az igazság. (...) Ekkor jött az, amire egyáltalán nem számítottam... A szórakozóhely megbízott DJ-je felkeverte Ray Charles-tól a Hit The Road Jack című számot, amikor is Jessica a következőket mondta nekem játszi könnyedséggel, értelmes arcot vágva, mintha valami igazán impozáns dolgot közölne:
- Nagyon bírom ezt a Ray Charles-t, igazán, tényleg nagyon bírom. Kár, hogy már nem ad ki új számokat. -mondta ezt úgy, mintha előtört volna belőle a hatalmas zenemogul és közben még professzionálisan el is nézett a másik irányba, ezzel is bizonyítva, hogy teljes magabiztossággal jelentette ki az előbbi mondatait.
-Mert... mert... már meghalt! -mondtam neki ledöbbenten és kicsit talán szemrehányóan is, majd az asztalra dobtam 300 dollárt és leléptem. Egyszerűen nem bírom a hülye tyúkokat.
2010. július 5., hétfő
no. 18 - egy hónap tökéles csöndje
rég gondolkozok mit kéne írni.. gondoltam a nőkre, de azokat mindig lekapják, 'szal ugrott a téma.. gondoltam akkor picit átvihetnénk művészeti irányba, de azokat is örömmel továbbították volna a censored mappába [pedig lett volna hozzá bőven anyag, plusz ötlet is...]
de meggondoltam magam.
hiszek az álmokban. hiszem, hogy minden éjjel megálmodjuk azt, ami van, volt és lehet. hiszek továbbá abban, hogy bári is történjen az álmainkban, az semmiben sem különböztethető meg attól, ami az ébrenlétünk során történik velünk, és semmivel sem lényegtelenebb annál. hiszem, hogy az álmok állnak legközelebb az időutázáshoz.. hiszem, hogy álmainkban képesek vagyunk ellátogatni a múltunkba, jelenünkbe, jövőnkbe.. szerintem már láttam életemnek azt a felét, ami még nem játszódott le.
viszont nem hiszek a véletlenekben, a balesetekben, az egybeesésekben. hiszem, hogy a dolgok, amelyeket kimondok, amelyekre gondolok, meg fogják változtatni a körülöttem lévő világot, és olyan eseményekben tünnek fel, amit véletleneknek tünnek. hiszem, hogy az életem olyan fontos, hogy hatást gyakorol mások életére is, és, hogy más is hatást gyakorol az enyémre, így tovább. hiszem, hogy Isten én vagyok, hogy mindenki a saját istene..
szombaton diszkóban voltunk. nem szokásom diszkóba járni, nem az én stílusom, plusz valami mindig kibaszott cefetül sűl el. most se volt másképp. valami utolsó szakadt liba egész éjjel járkált utánam, azt hitte, hogy leszophat vagy nem tudom. valószinűleg nem volt tudatában annak, hogy alapvetőleg vállogatósabb vagyok ahoz, hogy csak úgy letoljam azt, amit lekell.
nem bírtam tovább, lehúztam az utolsó korty kalinkát, magam mögött hagytam a csajt, mint az évtizedeket, és leintettem egy taxit. a sofőr egy asszonyverő fasz volt, nagy, barna bajusszal meg zsíros hajjal. beszélni próbált..
- "láttad a majmok bolygóját? hát nem olyan az egész? sok részeg picsa, a kis buzik meg legyeskednek körülöttük.."
megkérdeztem, hogy mi a faszról beszél, erre meg felszólított, hogy nézzek már körül.
- "fantasztikus." - mondtam megvetően, mire megkérdezte, hogy buzi vagyok-e vagy ilyesmi.
nem tudom mit válaszoltam pontosan, de a "kurva anyád", "baszódj meg", vagy az, hogy "kapd be a faszom" valószinűleg benne volt a válaszomban, mert megfogta a pólómat, aztán a hátammal nyitotta ki az ajtót és az aszfalton landoltam. fasz este volt. imádok diszkóba járni.
hazafele ez a két sor járt a fejemben, sőt, még néha rákezdi most is..
"well, i hope we're not too messianic, or a trifle too satanic"
más...
azthiszem, hogy megtanultam valamit. sikerült valami, amiért rég óta küszködtem, szoptam a f*szt, vért izzadtam.
mindenki, és minden, ami és aki megpróbálta megakadályozni e dolog létrejöttét, csak annyit ért el, hogy még erősebb, még szilárdabb, még energikusabb dolog jött létre, én pedig nagyobbnak éreztem magam. nagyobbnak mindentől, és mindenkitől akit idáig bálványoztam, mindenkinél aki keresztbe tett nekem. aki akadályozott, vagy hátráltatott; nagyobb voltam annál, hogy hátbaszúrásokkal foglalkozzak.. bizonyos embereknek még sajátmaguknál is nagyobb voltam.
és most már ez megy a fejemben..
"the nightmares of hell, i'm dreaming about heaven in them,
praying that i could make the cut.
twenty four hours, sixty years, more than seven hundred days,
just say i love you babe"
de meggondoltam magam.
hiszek az álmokban. hiszem, hogy minden éjjel megálmodjuk azt, ami van, volt és lehet. hiszek továbbá abban, hogy bári is történjen az álmainkban, az semmiben sem különböztethető meg attól, ami az ébrenlétünk során történik velünk, és semmivel sem lényegtelenebb annál. hiszem, hogy az álmok állnak legközelebb az időutázáshoz.. hiszem, hogy álmainkban képesek vagyunk ellátogatni a múltunkba, jelenünkbe, jövőnkbe.. szerintem már láttam életemnek azt a felét, ami még nem játszódott le.
viszont nem hiszek a véletlenekben, a balesetekben, az egybeesésekben. hiszem, hogy a dolgok, amelyeket kimondok, amelyekre gondolok, meg fogják változtatni a körülöttem lévő világot, és olyan eseményekben tünnek fel, amit véletleneknek tünnek. hiszem, hogy az életem olyan fontos, hogy hatást gyakorol mások életére is, és, hogy más is hatást gyakorol az enyémre, így tovább. hiszem, hogy Isten én vagyok, hogy mindenki a saját istene..
szombaton diszkóban voltunk. nem szokásom diszkóba járni, nem az én stílusom, plusz valami mindig kibaszott cefetül sűl el. most se volt másképp. valami utolsó szakadt liba egész éjjel járkált utánam, azt hitte, hogy leszophat vagy nem tudom. valószinűleg nem volt tudatában annak, hogy alapvetőleg vállogatósabb vagyok ahoz, hogy csak úgy letoljam azt, amit lekell.
nem bírtam tovább, lehúztam az utolsó korty kalinkát, magam mögött hagytam a csajt, mint az évtizedeket, és leintettem egy taxit. a sofőr egy asszonyverő fasz volt, nagy, barna bajusszal meg zsíros hajjal. beszélni próbált..
- "láttad a majmok bolygóját? hát nem olyan az egész? sok részeg picsa, a kis buzik meg legyeskednek körülöttük.."
megkérdeztem, hogy mi a faszról beszél, erre meg felszólított, hogy nézzek már körül.
- "fantasztikus." - mondtam megvetően, mire megkérdezte, hogy buzi vagyok-e vagy ilyesmi.
nem tudom mit válaszoltam pontosan, de a "kurva anyád", "baszódj meg", vagy az, hogy "kapd be a faszom" valószinűleg benne volt a válaszomban, mert megfogta a pólómat, aztán a hátammal nyitotta ki az ajtót és az aszfalton landoltam. fasz este volt. imádok diszkóba járni.
hazafele ez a két sor járt a fejemben, sőt, még néha rákezdi most is..
"well, i hope we're not too messianic, or a trifle too satanic"
más...
azthiszem, hogy megtanultam valamit. sikerült valami, amiért rég óta küszködtem, szoptam a f*szt, vért izzadtam.
mindenki, és minden, ami és aki megpróbálta megakadályozni e dolog létrejöttét, csak annyit ért el, hogy még erősebb, még szilárdabb, még energikusabb dolog jött létre, én pedig nagyobbnak éreztem magam. nagyobbnak mindentől, és mindenkitől akit idáig bálványoztam, mindenkinél aki keresztbe tett nekem. aki akadályozott, vagy hátráltatott; nagyobb voltam annál, hogy hátbaszúrásokkal foglalkozzak.. bizonyos embereknek még sajátmaguknál is nagyobb voltam.
és most már ez megy a fejemben..
"the nightmares of hell, i'm dreaming about heaven in them,
praying that i could make the cut.
twenty four hours, sixty years, more than seven hundred days,
just say i love you babe"
2010. június 4., péntek
no. 17 - sziasztok
fuh, bocsi mindenktől, elég rég írtam. valami szar volt a nettel, cseréltek valamit így vagy tévé nem volt, vagy net. dögvész unalom volt, semmi se történt. zuhog az eső, a tököm is elázik és nincsen napfény, ami felvidítana. guszustalan. i
semmihez sincs kedvem, ami szánalmas. nem értem, de így van. talán az idő teszi, talán most ilyen passzban vagyok. edzésre sincs már kedvem nagyon járni, csak játszani a meccsen hétvégén.. néha ahoz se. ki vagyok éhezve az újra, valami vadra, valami félelmetesre, valami olyanra amire vágyok. valami rosszra. élni akarok.
egyébként ma egy kicsit jézusnak érezhettem magamat. reggel volt, esett az eső, és a fúj egy kicsit a szél is. lent nyüzsgött minden, de mégis olyan volt, mint amikor egy pillanatra megáll az élet. én széttártam a karomat, becsuktam a szemem és felfele pillantottam. kurva jó volt, gyönyörű volt, isteni volt. asszem' ha mindenkinek jár a 15 perc hírnév, akkor mindenkinek jár a 15 perc jézus krisztus.
még jelentkezem.
semmihez sincs kedvem, ami szánalmas. nem értem, de így van. talán az idő teszi, talán most ilyen passzban vagyok. edzésre sincs már kedvem nagyon járni, csak játszani a meccsen hétvégén.. néha ahoz se. ki vagyok éhezve az újra, valami vadra, valami félelmetesre, valami olyanra amire vágyok. valami rosszra. élni akarok.
egyébként ma egy kicsit jézusnak érezhettem magamat. reggel volt, esett az eső, és a fúj egy kicsit a szél is. lent nyüzsgött minden, de mégis olyan volt, mint amikor egy pillanatra megáll az élet. én széttártam a karomat, becsuktam a szemem és felfele pillantottam. kurva jó volt, gyönyörű volt, isteni volt. asszem' ha mindenkinek jár a 15 perc hírnév, akkor mindenkinek jár a 15 perc jézus krisztus.
még jelentkezem.
2010. május 22., szombat
no. 16 - myself analyzing
elmondhatom végre nyugodt szívvel, életem során először, hogy ismerem magam. és erre ebben a szent, kikúrt pillanatban jöttem rá. valahol felemelő, valahol ki ráz tőle a hideg, orrba basznám magam, de egyben meg is dicsérném azt, ami lettem, abból, amiből esélyem volt valaminek lenni.
piszkosul indulatos vagyok, ha valami nem tetszik, vagy ha valaki olyat bántanak, aki nekem fontos. akkor is, ha valamit el akarnak venni tőlem, mikor az az enyém. vagy Ő az enyém. na és makacs. de annyira, hogy ha valamiért elhatározom magam, akkor vagy lelőnek, vagy letepernek. leleményes, de inkább szerintem van érzékem jó időben megragadni a lehetőségeket, avagy élni az esélyekkel - ezt különösen akkor tudom hasznomra fordítani, amikor már az utolsó ponton állok, vagy elvész minden. így is szeretek káosz és komfort között egyensúlyozni, hisz' én itt találom meg az egyensúlyt, és kényelmet.
a túlzott önbizalomról nem is beszélve... ami ugye nem mindig vezet jóra, de basszunk rá alapon, annyira nem érdekel. by the way, kitünően le tudom szarni azokat a dolgokat, illetve kizárni azt, ami nem érdekel és a rossz dolgokkal, problémákkal se tudok sokáig foglalkozni. szar úgy se lesz édes, hiába becézed.
arrogáns is vagyok, ami valamilyen szinten az önbizalomnak köszönhető. "én vagyok a legjobb, és mindenben az akarok lenni, amit elkezdek. nyerni akarok, nem veszíteni.." és egyből úgy kezdek neki mindennek, hogy itt, ha törik, ha szakad, ÉN nyerek. igen, így kapok nagy pofonokat, olyanokat benyaltam eddig, amilyeneket nem akartam, de a végén mindig feltettem azt a kérdést, hogy "ér ez a szar ennyit?" valahogy egyik szar se ér/ért annyit. és ilyenkor nagyobbnak érzem magam mindenkinél. nagyobbank, és erősebbnek. és újra elkezdem hinni, hogy itt csak ÉN nyerhetek. bejövök magamnak. és büszke vagyok magamra, akárhány dolgot basztam el eddig / és akárhány dolog ment el eddig, pont amiatt, hogy elbasztam. jöttek jobbak, és jönni fognak addig, amíg nem fog valami annyit érni, hogy addig harcoljon érte az ember, amig bele nem döglik. mert van. és nem feltétlenül tárgy. személy. lány. valahogy semmi se érdekel, ami van körülöttetek, csak mész. amikor ez már bőven nem csak "a szeretlek" és annyi... igen, Ő döbbentett rá, hogy milyen is vagyok valójában. Ő segített, azáltal, hogy megismert - vagy hagytam magam megismerni. Ő hozott ki belőlem olyan dolgokat, amikről asse' tudtam, hogy léteznek. vagy legalábbis meg vannak bennem, mert kurvára meg vannak bennem. szeretlek.
köszi mindenkinek, aki elolvasta.
na húzzunk a faszba..
piszkosul indulatos vagyok, ha valami nem tetszik, vagy ha valaki olyat bántanak, aki nekem fontos. akkor is, ha valamit el akarnak venni tőlem, mikor az az enyém. vagy Ő az enyém. na és makacs. de annyira, hogy ha valamiért elhatározom magam, akkor vagy lelőnek, vagy letepernek. leleményes, de inkább szerintem van érzékem jó időben megragadni a lehetőségeket, avagy élni az esélyekkel - ezt különösen akkor tudom hasznomra fordítani, amikor már az utolsó ponton állok, vagy elvész minden. így is szeretek káosz és komfort között egyensúlyozni, hisz' én itt találom meg az egyensúlyt, és kényelmet.
a túlzott önbizalomról nem is beszélve... ami ugye nem mindig vezet jóra, de basszunk rá alapon, annyira nem érdekel. by the way, kitünően le tudom szarni azokat a dolgokat, illetve kizárni azt, ami nem érdekel és a rossz dolgokkal, problémákkal se tudok sokáig foglalkozni. szar úgy se lesz édes, hiába becézed.
arrogáns is vagyok, ami valamilyen szinten az önbizalomnak köszönhető. "én vagyok a legjobb, és mindenben az akarok lenni, amit elkezdek. nyerni akarok, nem veszíteni.." és egyből úgy kezdek neki mindennek, hogy itt, ha törik, ha szakad, ÉN nyerek. igen, így kapok nagy pofonokat, olyanokat benyaltam eddig, amilyeneket nem akartam, de a végén mindig feltettem azt a kérdést, hogy "ér ez a szar ennyit?" valahogy egyik szar se ér/ért annyit. és ilyenkor nagyobbnak érzem magam mindenkinél. nagyobbank, és erősebbnek. és újra elkezdem hinni, hogy itt csak ÉN nyerhetek. bejövök magamnak. és büszke vagyok magamra, akárhány dolgot basztam el eddig / és akárhány dolog ment el eddig, pont amiatt, hogy elbasztam. jöttek jobbak, és jönni fognak addig, amíg nem fog valami annyit érni, hogy addig harcoljon érte az ember, amig bele nem döglik. mert van. és nem feltétlenül tárgy. személy. lány. valahogy semmi se érdekel, ami van körülöttetek, csak mész. amikor ez már bőven nem csak "a szeretlek" és annyi... igen, Ő döbbentett rá, hogy milyen is vagyok valójában. Ő segített, azáltal, hogy megismert - vagy hagytam magam megismerni. Ő hozott ki belőlem olyan dolgokat, amikről asse' tudtam, hogy léteznek. vagy legalábbis meg vannak bennem, mert kurvára meg vannak bennem. szeretlek.
köszi mindenkinek, aki elolvasta.
na húzzunk a faszba..
2010. május 15., szombat
no.15 - tudom, hogy geci voltam..
..mert basztam írni, de rá se rántsatok.inkább nézzétek a svindlereket a sprektrumon.. miért?
és még az angol suncik csúnyák. hát szerintem nem. na jó, azé szuzán bójl legjobban nagyanyámra hajaz, sőt, még ugyan úgy el is ment az esze. egyébként nekem van egy "listám".
mármint a nőkről.. top10-nek hívom, de igazából nincsen benne rangsor [most lelőttem a poént, hogy úgy témázgatnék mindegyikkel, ahogy nem akarnám], és most elétek is tárom.
ittvan pölö. lexi belle (*) csillagos ötös, szerintem nagyon odabasz a kezitcsókolom. mellesleg pornózik..
Jessica-Jane Clement
és még az angol suncik csúnyák. hát szerintem nem. na jó, azé szuzán bójl legjobban nagyanyámra hajaz, sőt, még ugyan úgy el is ment az esze. egyébként nekem van egy "listám".
mármint a nőkről.. top10-nek hívom, de igazából nincsen benne rangsor [most lelőttem a poént, hogy úgy témázgatnék mindegyikkel, ahogy nem akarnám], és most elétek is tárom.
ittvan pölö. lexi belle (*) csillagos ötös, szerintem nagyon odabasz a kezitcsókolom. mellesleg pornózik..
folyt.köv.
2010. május 2., vasárnap
no. 14 - as happy as can be
yesterday was a million years ago
into your eyes i swore that i loved you
it's getting harder girl that you may see
that i'm the one for you and you for me
feels so good these days
where happiness can be
glad i found you and your mine
we'll be fine i'm sure
if we can just ignore it
glad i found you and your mine
and your mine
and your mine
i never really told the truth, so please
don't get upset or try to change for me
i'm sorry if it hurts but babe, it's true
girl if it helps i'll say that i love you
feels so good these days
where happiness can be
glad i found you and your mine
we'll be fine i'm sure
if we can just ignore it
where i found you and your mine
and your mine
and your mine
feels so good these days
Where happiness can be
glad i found you and your mine
we'll be fine i'm sure
if we can just ignore it
where i found you and your mine
and your mine
and your mine
into your eyes i swore that i loved you
it's getting harder girl that you may see
that i'm the one for you and you for me
feels so good these days
where happiness can be
glad i found you and your mine
we'll be fine i'm sure
if we can just ignore it
glad i found you and your mine
and your mine
and your mine
i never really told the truth, so please
don't get upset or try to change for me
i'm sorry if it hurts but babe, it's true
girl if it helps i'll say that i love you
feels so good these days
where happiness can be
glad i found you and your mine
we'll be fine i'm sure
if we can just ignore it
where i found you and your mine
and your mine
and your mine
feels so good these days
Where happiness can be
glad i found you and your mine
we'll be fine i'm sure
if we can just ignore it
where i found you and your mine
and your mine
and your mine
2010. április 27., kedd
no.13 - kárpótlás
tudom, tudom, rossz fiú voltam, hogy rég nem írtam nektek. de engedjétek meg, hogy kárpótoljalak titeket...
2010. április 25., vasárnap
no.12 - köszöntő
boldog névnapot magamnak!
[faszomat, most mindenki megtudta, hogy márknak hívnak...]
[faszomat, most mindenki megtudta, hogy márknak hívnak...]
2010. április 23., péntek
no.11 - top 10+1
top kívánság lista hajnalra:
- ferrari f430 scuderia
- manson koncert
- kiss koncert
- meghúzni lexi belle-t
- játszani egy meccset a real színeiben - lehetőleg a bernabéuban
- ha már megvan az a meccs, akkor kérjék meg alásan szerény személyemet, hogy maradjak még cikra 5 szezonra, és adják nekem a 17-es mezt
- egy emberes tál cigánypecsenye kifejezetten jól esne
- megköszönni nagyapámnak azt az aranyórát, amit a halálos ágyán adott el nekem
- bőrt húzni c.ronaldónak, messinek és kakának egy mozdulatból :D
- meghúzni lexi belle-t még egyszer
- ha már mindent megnyertem a reallal, akkor pár szezon a ferrarinál
2010. április 21., szerda
no.10 - visszakapni
hihetetlenül jó dolog. szinte repülsz. újra itt van... ennél jobb a földön nincs.
olyan szép szemei vannak...
szeretlek.
olyan szép szemei vannak...
szeretlek.
2010. április 20., kedd
no.9 - napi sztori
tisztességes elalvás nélküli reggel nem reggel, és nincs is az az érzésed utána, hogy egy művész vagy, mert beértél időbe. ÉS tényleg az vagy, mert 3-ast írtál fizikából [ami már inkább a puskázás művészete - a szerk.] de rá se ránts... nincs ott a nő, mellesleg halálra is unod magad, megbeszéled a hétvégi meccseket a srácokkal, aztán meredsz a falra órán. unalom. dögunalom. szar is. alig várod, hogy valami olyasmi jöjjön amit érdekelsz, de azok meg olyan gyorsan elmennek. de mégis beszéltél egy jót, egy olyan emberrel akire számíthatsz, és bízhatsz benne.
ezt csípem. poén az, hogy az illetővel [most maradjon titok (egyenlőre), hogy male or female] pár hónapja még nem szerettük egymást. ez a tipikus "nem kívánok neki semmi rosszat, de levegőt se" kapcsolat volt. mostanra viszont puszipajtások lettünk. azé' besza' behu' az ember, hogy milyen durván tudnak alakulni a viszonyok X és Y személy közt.
van akivel időtlen-időkig jóban vagy, akármilyen problémán átvergődsz vele, valahogy az ilyen.. nem találom rá a megfelelő szót [megvakarja a tarkóját..]. ellenségnek hitt baráttal pedig mégis valamiért jobban elvagy, sokkalta inkább megbecsülöd, igen, szerintem ez a megfelelő. szvsz, egy jót beszéltünk, spontán, tabuk nélkül. fincsi volt.
visszatérve, hazafele úgy áztam el, ahogy nem akartam, aztán - mint ahogy a no.4-es postban is említettem - radikális hízásom elébe állván, szarván esőre, elindulván futni mentem, hogy felhalmozódott zsírpárnáimnak búcsút mondhassak [mi' szép mondat volt ez gyerekek, istenem!!]. megcsináltam a holnapi kötelezőket a közoktatási intézménybe, majd azzal a tudattal feküdtem be laptopom elé, hogy már csak holnap kell betolni a seggem, mivel tantárgyi verseny lesz szerdától péntekig..
ezt csípem. poén az, hogy az illetővel [most maradjon titok (egyenlőre), hogy male or female] pár hónapja még nem szerettük egymást. ez a tipikus "nem kívánok neki semmi rosszat, de levegőt se" kapcsolat volt. mostanra viszont puszipajtások lettünk. azé' besza' behu' az ember, hogy milyen durván tudnak alakulni a viszonyok X és Y személy közt.
van akivel időtlen-időkig jóban vagy, akármilyen problémán átvergődsz vele, valahogy az ilyen.. nem találom rá a megfelelő szót [megvakarja a tarkóját..]. ellenségnek hitt baráttal pedig mégis valamiért jobban elvagy, sokkalta inkább megbecsülöd, igen, szerintem ez a megfelelő. szvsz, egy jót beszéltünk, spontán, tabuk nélkül. fincsi volt.
visszatérve, hazafele úgy áztam el, ahogy nem akartam, aztán - mint ahogy a no.4-es postban is említettem - radikális hízásom elébe állván, szarván esőre, elindulván futni mentem, hogy felhalmozódott zsírpárnáimnak búcsút mondhassak [mi' szép mondat volt ez gyerekek, istenem!!]. megcsináltam a holnapi kötelezőket a közoktatási intézménybe, majd azzal a tudattal feküdtem be laptopom elé, hogy már csak holnap kell betolni a seggem, mivel tantárgyi verseny lesz szerdától péntekig..
- nyugodalmas szépjoccakát' mindenkinek, kellemes szurkolást és jó tévénézést...
2010. április 19., hétfő
2010. április 18., vasárnap
no.7 - nyert a madrid (*)(H)
most fújták le a meccset a bernabéuban, nyert a madrid a valencia ellen, 2-0!
gólszerzők
gólszerzők
- higuaín (25')
- c. ronaldo (79')
no.3 - bevezető
kedves ország-világ, szeretném itt és most leszögezni, hogy egyébként miket szeretnék majd ideírni.
- lesznek magamba nézős szarok (lsd. post number one)
- lesznek csajok
- lesznek idézetek (lsd. post number two [megnyugtatok mindenkit, nem szokványos szeretlek, és az élet ilyen meg olyan, hogy összevissza fosom magam a gyönyörűségtől idézetekre gondoltam])
- lesz napi jelentés
- lesz szavazás
- fogom kommentálni a nagynagy világ híreit
- ezen kívűl még lesznek csajok
- na meg persze néha fogok offolni is [mert offolni jó! - offolj te is!]
- és nem fogok nagy betűket használni
no.1 - valahogy minden elkezdődik
hajnal van bakker, most értem haza. pókereztünk. nyertem. elég szép sok papír. sok papír, sok nullával. na meg halott emberek képével, akiket most nagyon szívesen nézgetek. enyém. hozzám tartozik, velem van, itt van. pár napja, hónapja, vagy akár éve ez olyan elérhetetlennek tünt. nagyon vágysz rá, és végre megkapod... ott áll előtted, de te meg megfekszel a tény előtt, hogy itt van. meg se tudsz szólalni, de úgy érzed nem is kell... a puszta tények beszélnek helyetted és helyette. az idő megáll, a hallod ahogy lélegzel, és ahogy ide-oda járnak a szívbillentyűid. az illata eléri a szaglóhámodat, ami minden idegszáladat elégetve közvetíti az illatot a fejedbe. meglátod, és pislogni se tudsz, csak állsz és bámulsz.
várjátok már, hogy mikor fogok megszólalni? nem fogok, mert ez a "találkozás" nem történt meg - még. nem soká' megfog, addig várni kell..
várjátok már, hogy mikor fogok megszólalni? nem fogok, mert ez a "találkozás" nem történt meg - még. nem soká' megfog, addig várni kell..
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
